A bejelentés, hogy a HÖOK nem hajlandó részmegállapodást kötni a kormánnyal, már önmagában üdvözlendő. Ráadásul többek között azt is kijelentették a hallgatói önkormányzatok képviselői, hogy nem értenek egyet azzal a tárgyalási kultúrával, hogy kizárólag az egyik fél dönt arról, hogy egyáltalán kivel hajlandó leülni egy asztalhoz beszélgetni. A bejelentés után valószínűleg megakadnak a tárgyalások - de hát nincs is nagyon miről tárgyalni a miniszter által javasolt "részmegállapodás" elutasítása miatt - , viszont ha egyszer újraindulnának, akkor jó eséllyel asztalhoz ülhetne a Hallgatói Hálózat, adott esetben pedig az Oktatói Hálózat és a Szülői hálózat, sőt, talán a nem is olyan régen megalakult középiskolások által létrehozott hálózat is.

Na de van-e olyan erős a HaHa, hogy újra tárgyalási pozícióba kerüljön, és ha igen, akkor van-e esélye érvényesíteni az általa képviselt "hallgatói akaratot"? E kérdéssel összefüggésben pedig mit tett a HaHa az elmúlt hónapban, hogy erősítse saját pozícióját, hogy hallassa a hangját, és vajon mit kellene tennie, hogy egy erős diákmozgalom motorja legyen?

Nem nagyon hallani mostanában az egyetemisták tömegtüntetéseiről, pedig a HaHa képviselői mintha azt ígérték volna, ugyanolyan aktívak lesznek, mint decemberben. Vizsgaidőszak van ugyan, de párezer egyetemista azért csak akad Budapesten, aki heti 1-2 alkalommal ráérne demonstrálni, hidat foglalni, parlament vagy minisztérium elé menni, stb. Vagy talán azt gondolják, hogy ez már nem eléggé hatásos? Dehogynem!

A másik dolog: keresni kellene a potenciális szövetségeseket. Erről már írtak páran. Miért ódzkodik a Haha az ellenzéki politikusoktól? Talán attól félnének, hogy ha leülnek beszélgetni, esetleg aláírnak egy megállapodást arról, hogy van öt olyan dolog, amit a HaHa meg mondjuk X párt vagy szervezet egyaránt fontosnak tart a felsőoktatás kapcsán, akkor azzal gyurcsányista-kommunista hazaárulóként bélyegzik meg őket? És ha igen, akkor mi van? Talán akkor nem tárgyalna velük a kormány? Most sem tárgyalnak velük, és ha fognak, akkor az a dolgok jelenlegi állása szerint nem rajtuk és azon fog múlni, hogy leültek-e már másokkal is tárgyalni. Attól sem kellene félniük, hogy a kormány nem bízna bennük, kevesebb tiszteletet és megértést tanúsítana irántuk, mivel már így is semmibe veszik őket. A kormányoldal hívei pedig most sem gondolkodnak róluk másként, mint felforgatókról, tiszteletlen suhancokról, akiket otthon vagy az iskolában nem neveltek meg eléggé. Akiknek az állami tulajdonban lévő iskolapadban lenne a helye, hogy ott államilag felügyelt tanároktól hallgassák az államilag jóváhagyott tanagyagot, amelyet az állam kizárólagos hatékony birkanevelő módszereivel oktatnak. Akik már eleve azt hiszik, hogy nemcsak, hogy engedelmességre kell nevelni az embert önálló és kritikus gondolkodás helyett, hanem hogy az természeténél fogva már eleve olyan, aki az iskolapadban ülve a tanár minden szavára engedelmesen bólogat, nem kérdez, és csak akkor beszél, ha arra kérik. Akik a múltkori konferencián az első sorokban ültek és bólogattak, és a hallgatók közbeszólásait kommentálták, azok biztosan így gondolkodnak. És ők a "kormányoldal". 

Ezeken a dolgokon azért lehetne töprengeni egy kicsit. Főként arról, hogy a hallgatóknak miért jó hinnie olyanoknak és olyanokban, akik minimálisan sem veszik komolyan őket és az általuk képviselt értékeket. Vagy esetleg arról, hogy veszíthetnének-e bármit is, ha leülnének tárgyalni a pirosakkal, a zöldekkel, vagy akárkivel, akik épp nem narancssárgák, tehát nincsenek hatalmon, viszont valamikor a közeljövőben egészen biztosan kormányra kerülnek. A társadalmi szolidaritás kifejezésére tett igencsak példaértékű gesztusok jó irányba mutatnak - ld. A Város Mindenkié akcióján való részvétel - , de a társadalmi csoportok összefogása önmagában nem lesz elég a követelések teljesülésére. A "hat pontot" csak a politikusok tudják végrehajtani, mert ők azok, akik hatalmon vannak vagy a hatalom megszerzése a céljuk.

Nem mondom, hogy könnyű helyzetben van a HaHa, de kerülhet még nehezebbe is, ha nem képes felismerni a lehetőségeket és élni velük. Persze mostanra még semmi sem dőlt el végleg, de rendkívül gyorsan pörögnek az események, szorít az idő, ezért a fontos döntéseket nem lehet halogatni. Mi lesz másképp a kis halakkal?