Az események olyannyira gyorsan pörögtek az utóbbi egy-másfél hétben, legyen szó egyetemről, egyetemistákról, középiskolásokról, művészekről, tanárokról, MTVA előtt tüntetőkről és természetesen Magyarország kormányáról, hogy szinte képtelenség kiragadni egy-egy felemelő, vagy épp aggasztó, kétségbeejtő pillanatot az események folyamából, és az egyes kis apró történéseket külön-külön megvitatni. Nem is a jogaikért és az egyetemi autonómiáért küzdő diákokról, a művészet autonómiájáért kiálló alkotókról, a sajtószabadságért tüntető volt köztévé-dolgozókról, a megélhetésükért és az állásukért, a munkahelyük létéért szót emelő értelmiségiekről és az őket totálisan hülyének néző, ostoba kormányzati és kormánypárti kommunikátorokról szeretnénk most szót ejteni, hanem az események sodrása által ébresztett hangulatról, amely az ünnepek közeledtével sem enyhül, hiába szeretné ezt a kormány.
E hangulat a permanens lázadásé, a folyamatos és fáradhatatlan ellenállásé, amely a karácsony közeledtével sem veszíti el erejét és tartósságát, és amely nemcsak az események résztvevőit, hanem a közösségi médiában aktív tömeget is magával ragadja. Lázadás, amely nem erőszakos és nem is vezet erőszakhoz, ezért nem is fog rajta az erőszak. Sőt, az erőszakosság még nagyobb felháborodást szül, ami további ellenállást, lázadást eredményez.
A megbékélés ígérete, a tegnap még ötvenezer, de holnap akár kétszázezer ingyen egyetemi helyet ígérő kormányszóvivő, nem tántoríthatja el azokat, akik jogot, elismerést és szakmaiságot követelnek. Hiába áll ki Rogán, a közpénzek, az illendő viselkedés és a magukat az adóforintokból fizetett rendőrökkel kísértető fiatalok lelkiiskeretének őre, és botránkozik meg nyilvánosan a tüntetőkön, mindenki tudja: nem a diáktüntetés botrányos, és - Bayer Zsolt "kiváló" cikkére reflektálva - nem is a művészeti akadémia közgyűlésének szétkiabálása, és nem is a több, mint egy éve az MTVA székháza előtt zajló tüntetés, amit ma reggel már kb. negyedszerre vertek szét a biztonságiak jogsértő módon, hanem a kormányzati intézkedések és és az ezeket éltető és ezeket végrehajtó, ezekben aktívan közreműködő, ezeket propagáló emberek ténykedése. Na meg az, hogy a rendőrök ártatlan diákokat visznek el a tüntetésről, mondván, hogy gyülekezési jogot sértettek.
A karácsony nem feledteti Hoffmann Rózsa, Balog Zoltán, Fekete György, Böröcz István és mások nevét, hiába ígér a kormány örök életet, ingyen sört és még ki tudja, mit. Úgy tűnik, a tiltakozók, a diákok, tanáraik, a megalkuvást nem tűrő művészek és értelmiségiek, és a független médiamunkások számára ez már véglegesen eldőlt, és marad az állandósult lázadás.
Mi pedig ennek szellemében szeretnénk minden olvasóknak lázadásban gazdag karácsonyt és új évet kívánni. Az ünnepi jókívánságot pedig a Cpg nevű punkzenekar Erdős Péter című számával szeretnénk nyomatékosítani.
(Megjegyzés: a refrénben Erdős Péter, kommunista könnyűzenei producer neve tetszés szerint behelyettesíthető a Fekete György, Böröcz István, Hoffmann Rózsa, Balog Zoltán, stb. nevekkel. Javasolt előadásmód: otthon, tüntetésen, romkocsmában, egyedül vagy csoportosan, feketegyörgy maszkban vagy anélkül.)
