Megint a Haháról írok, pedig egyelőre nem terveztem újabb cikket. De hát történnek az események, sőt, maga a HaHa is belépett a hallgatói mozgalmak értelmezői közé, ami dicsértes. Így annak ellenére hozzáfűzök egy-két megjegyzést saját gondolatmenetemhez, miközben igyekszem rámutatni a HaHa írásában rejlő problémákra, hogy előző írásom miatt legyurcsányistáztak, mert arról írtam, hogy a HaHa folytathatna párbeszédet ellenzéki pártokkal is.
Nem írtam olyat, hogy üljenek le tárgyalni most és azonnal valamiről, csak azt, hogy esetleg nem baj, ha beszélgetnek arról, hogy egyetértenek-e a diákok hat pontjával, és az sem, ha erről esetleg születik valamilyen nyilatkozat. Hogy miért? Mert a HaHa vitorlájából eddig kb. mindenki ki akarta fogni a szelet, akikkel eddig együttműködött (HÖOK) és akikkel szeretne tárgyalni (kormány, miniszter), szóval most jelenleg nincs "partner". Ráadásul, ha valaki a mindenkori kormányra akar hatást gyakorolni, akkor azért nem árt figyelni, ki vagy kik állnak az ellenzéki oldalon.
Persze nem azt állítom, és nem is azt akartam állítani azzal, hogy "veszíthetnének-e bármit is [HaHa], ha leülnének tárgyalni a pirosakkal, a zöldekkel, vagy akárkivel, akik épp nem narancssárgák, tehát nincsenek hatalmon, viszont valamikor a közeljövőben egészen biztosan kormányra kerülnek", hogy mindenképp le kell ülniük tárgyalni az MSZP-vel, a DK-val vagy az LMP-vel, esetleg Bajnaiékkal, hanem csak azt, hogy a poltikai pártokkal való tárgyalás nem természetellenes vagy perverz dolog politikai alapon szerveződő diákmozgalmak esetében, és komoly vesztenivalója sincs egy ilyen mozgalomnak, főleg, ha "partnerei" a padlóra akarják küldeni.
Amivel nem számoltam az előző bejegyzésben - és amire most a HaHa írása nagyon jól rámutatott - az az ellenzéki pártok viszonyulása a diákmozgalmakhoz. Teljes mértékben igaz az, hogy az, ahogyan az MSZP vagy a DK viszonyul társadalmi mozgalmakhoz vagy demostrációkhoz, tehát hogy azokra a politikai haszonszerzéshez vezető új utakként, lehetőségekként tekintenek, és ezt még csak nem is igazán akarják vagy tudják leplezni, az mindenképp óvatosságra kell, hogy intse a hallgatókat. Ezért helyes is az a gondolat, hogy következetesen nem kérnek belőlük. És ezzel tényleg nem számoltam az előző bejegyzésben. (Na de mi a helyzet egy "korrekt" megkeresés esetében más politikai erők részéről, ami nem tárgyalást, programegyeztetést, csak beszélgetést, együtt gondolkodást várna a diákoktól?)
Az elutasításnak és a politikus/politikai elit- és pártellenességnek azért van egy másik oldala is: aggasztó, hogy benne a politikából és a politikai kultúrából való kiábrándultságban "klasszikus" és "népszerű" formája köszön vissza. Többek között olyan sztereotípiákban, mint az "oligarcha" vagy a "belvárosi ballib körök", de azért érezhető a HaHa cikkében a lakosság széles rétegei által vallott "egy kutya mindegyik", és az "úgysem lesz másképp" hozzáállás is. Emellett persze ott van az is, hogy határozottan változást akar a HaHa, de nem világos: miért gondolja a cikk szerzője, hogy értelmes dolog a mindenkori kormányok noszogatása, hogy tartsák be az ígéreteiket, ha azok már eleve politikai haszonlesők gyülekezetéből verbuvált seggfejek - akikkel amúgy addig nincs is mit beszélni, amíg hatalomra nem kerülnek. Valamit kezdeni kell velük, ehhez pedig szemléletváltás kell és stratégia.
Egy számomra szimpatikus stratégiáról már az előző bejegyzésben említést tettem - persze a gyurcsányistázók figyelmét ez elkerülte. Igenis lenne értelme annak, hogy a HaHa más civil szervezetekkel összefogva egy jelentős társadalmi bázissal rendelkező és a társadalom széles rétegeit képviselő civil mozgalom bázisa legyen. Eleinte tömegtüntetésekkel, de később természetesen programalkotással és politikai mozgalommá válással. Mert politikai mozgalommá kell válni egy program megvalósításához, ha nem más pártokra vagy szervezetekre akarjuk bízni ezt. Persze a politikai mozgalom sikerességéhez szükség van a mai magyar politikában és politikai kultúrában a lehetőségek és a sokféleség felismerésére: a hagyományos sztereotípiákon és berögződéseken túl biztosan meg lehet találni azokat a lehetőségeket, amely mentén értelmes viszonyt lehet kialakítani a pártpolitikához, és amivel mellesleg bizonytalan és kiábrándult emberek tömegeit lehetne megszólítani. Persze ez sok munkát és kitartást igényel. De megérné, mert a bátorságukat és a kitartásukat korábban már bizonyító egyetemisták a társadalom és a politika átalakításának motorjává válhat. Ez lenne a diákmozgalmak lényege.