Még javában zajlik a Semjén Zsolt elleni keresztényüldöző hadjárat, amelyet a gonosszal cimboráló hvg.hu az erre illetékesek es illetéktelenek többszöri magyarázkodása ellenére sem hajlandó abbahagyni, és a jó pásztor bocsánatáért esdekelve végre megtérni a nyájhoz, máris itt az újabb támadás az örökkévaló Jézus Krisztus követői ellen. A merénylő ezúttal nem más, mint a magát művésznek álcázó kereszténygyűlölő zsidó, egy igazi Ahasvérus, aki megnyilvánulásaiban lábbal tiporja a kereszténység (és a magyarság) legszentebb és legalapvetőbb hagyományait.

Arról van szó, hogy Szegeden a REÖK-ben kiállították a Várfok Galéria kortárs művészeinek alkotásait, amelyek közül az egyik, Győrffy László Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben című installációja totális botrányba fulladt, így az alkotó az összes kiállított művét eltávolíttatja a REÖK kiállításáról. Lehet vitatkozni azon, hogy vajon a jó ízlés határait feszegeti-e a tizenkét tányéron felkínált emberi ürülékre emlékeztető anyag bemutatása, ahogyan mondjuk azon is, hogy vajon a kereskedelmi televíziók nem teszik-e ugyanezt nap mint nap az általuk sugározott müsorokban. Csak mondjuk ez utóbbi esetben nem tálcán kínálják a szart, hanem milliós díszletekbe csomagolva. Erről a kérdéskörről most nem kívánunk több szót ejteni.

Ami ennél sokkal érdekesebb, az az, ahogyan a kiállítás a "hívő keresztények" és a hungaristák paranoid fantáziáját egyaránt megmozgatta. A magukat vallásosnak érző emberek azon háborodtak fel, hogy az installáció nyilvánvalóan az utolsó vacsorát gúnyolja ki, és erre, meg "a jó ízlésre" hivatkozva akarták betiltatni az alkotást. Az eszükbe se jutott, hogy a 12-es számnak más, - sőt, túlnyomóan inkább más - jelentései is vannak, ráadásul nemcsak a keresztény kultúrában, ahol egyébként az apostolok száma a 12, az utolsó vacsorán résztvevőké pedig - a hagyományos ábrázolásokban - 13. Ugyanennyi erővel a zsidóságot is sérthetné az installáció, mivel számukra is fontos e szám Jákob 12 fia és a 12 zsidó törzs miatt - de hát ez már az ő bajuk, ahogyan az is, hogy nem tetszik nekik Prohászka Ottokár antiszemita püspök rehabilitálása. A hungaristáktól pedig távol áll a 12-es szám misztikus értelmezése, ahogyan bármi másnak az "értelmezése", ők - lévén, hogy nem sok közük van a kereszténységhez és a magyarsághoz - csak meglovagolták a keresztények által kirobbantott botrányt: beillesztették abba a dögunalmas sémába, amibe mindent beleeröltetnek, és ami szerintük mindenre ráillik. Így máris kiderült, hogy nem magukat müvésznek álcázó démonok provokálják, kísértik a keresztény híveket, hanem valami egeszen másrol van szó: a zsidók aljas támadást indítottak a magyar nemzet ellen, amiről feltétlen tudatni kell a REÖK-öt és a szegedi lakosságot. Persze a katolikus-keresztény és a hungarista magyarázatok nemcsak párhuzamosan futnak - Prohászka Ottokár nevével probáltam utalni arra, hogy a két világnézet között azért lehet némi átfedés.

A lényeg, hogy a művésznek betelt a pohár - hiába vonjuk kérdőre, miért engedett a náciknak, végső soron övé a döntés, ahogyan a műalkotás is, aminek a kiállításáról szintén ő maga döntött - és mondhatjuk, a Várfok Galériában szerzett tapasztalatai alapján helyesen. Most fél Szeged ezt az installációt kárhoztatja - reméljük, ezúttal már nem sokáig. Most még egy ideig mindenkit nagyon erdekel, mit állítanak ki "műalkotás" címen a művészeti központban - mintha bármit is mondana a "jó ízlésért" kardoskodóknak a művészi autonómia, a művészi szabadság, vagy akár maga a műalkotás fogalma, vagy esetleg egy-egy konkrét műalkotás. Mintha egész életükben arra vágytak volna, hogy végre elmenjenek egy kiállításra, amit aztán végül nem tudnak megnézni, mert mások tönkretették. Persze ez nyilván nem igaz, viszont kitűnő ürügy arra, hogy tovább háborogjanak valami olyasmin, amihez nyilvánvalóan nem sok közük van. Sajnos. Néhány nap múlva pedig egyikőjük sem fog emlékezni a tizenkét tányérra és a rajtuk felkínált matériára. Sajnos. Viszont megint bebizonyosodott, hogy az ideológiai alapú kultúrharcnak ereje van. Sajnos.