Mindenkinek ajánljuk a mai hírt, miszerint Hoffman Rózsa újabb ötlettel állt elő a nyelvoktatás megreformálása terén. Az origo.hu honlapján arról olvashatunk, hogy a diákok ezentúl előbb németül, majd pedig angolul tanulhatnának. Ami lényeges, az az, hogy a tanulható idegen nyelvek listáján mindössze ez a kettő szerepelne, ráadásul szigorúan ebben a sorrendben.
Kérdezhetnénk a Tisztelt Államtitkárságot, miből gondolják, hogy a "nehezebb" német nyelv tanulásával a diákok a későbbiekben könnyebben sajátíthatnak majd el más nyelveket, mint például a második idegennyelvként kötelezően elsajátítandó "könnyebb" angol nyelvet? Vagyis egyrészt mondják már meg végre - mert ugye a történet nem ma kezdődött -, hogy a nyelvtanulással kapcsolatos koncepciójuk miféle szakirodalomra támaszkodik, beleértve az általuk "helyesnek" vélt módszerek és eszközök mellett és ellen szóló tudományos kutatásokat, másrészt miért gondolják, hogy a mai magyar nyelvoktatás elsődleges céljai között kell, hogy szerepeljen a "további nyelvek elsajátítása". Mert még ha sikerülne is belátni, hogy jobb előbb a nehezebbet, aztán a könnyebbet, nem pedig fordítva, akkor sem hihetnénk, hogy idő vagy a társadalom döntő többsége számára égető szükség lenne egy harmadik, "nehezebb" nyelv megtanulására a kötelezően elsajátítandó német, majd angol után.
Nem kívánjuk szakmailag megalapozott érvekkel bizonyítani, melyik a didaktikai szempontból "helyes sorrend". Ez az Államtitkárság feladata lenne. Sokkal több figyelmet érdemel az, hogy, bár "megújulunk", mint az élet annyi más területén, mégis marad a "negyedik osztály", a "felmérő", meg a "nyelvvizsga". Hiába mondják sokan, hogy nem lehet elég korán kezdeni, vagy hogy növeljük az óraszámot, vessünk be újabb, hatékonyabb módszereket, priorizáljuk a nyelvoktatást a többi műveltségterülettel szemben, meg hogy ne a "kimeneti" oldal erősítésébe (vizsgák, stb.) fektessünk hatalmas plusz energiákat, az Államtitkárság nem hallja meg ezeket a szavakat. Pedig ha előbb a szemlélet változna, akkor talán a nem is jelentene akkora problémát a most felállított kötelezően választható sorrend. Elvégre Ausztriában és Németországban tárt karokkal várják a németül (valamennyire) tudó olcsó magyar munkaerőt, ami legalább némi kárpótlást jelent a hazánkból kivonuló német munkaadók miatt.
Fontos lenne meghallani mások szavát. Igen, Tisztelt Államtitkárság, fontos lenne. Érteni kellene azt, amit mások mondanak, előbb érteni kellene mások nyelvét, aztán kellene tanítani. Az iskolában nem elég, hogy az idegennyelv szól belőlünk: az oktatónak az idegen, a másik nyelvét kell megtanítani a diákok számára. Nem ragozási táblázatokat, hanem nyelvet, nem örökérvényűnek vélt tudást tartalmazó tankönyvek anyagát, hanem az új és ismeretlen világok megismerésének szeretetét.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Reflex Blogot a Facebookon!
