Ha már kaptak dicséretet és elmarasztalást is azok, akik videóüzeneteket küldözgetnek Orbán Viktornak, kár lenne tovább ülni ölbe tett kézzel, sőt: itt van két problémakör, amely már a cikkek első olvasásakor méltán az érdeklődés középpontjába került. Először is: mennyiben lehet igaz és mennyire jogos felvetés az, hogy a videóüzenetekben szereplő fiatalok "SZDSZ-es dumát nyomnak", és hogy nem képesek semmiféle újat mondani? Másodszor pedig: vajon lehet-e és kell-e egyáltalán a lakosságnak bármiféle "újat" mondani? Képesek-e erre a politikusok, tudatában vannak-e ennek, valamint hogy a "jövő politikusainak",  vagy akár az állampolgároknak szembe kell-e nézniük ezzel a kérdéssel, és ha igen, akkor hogyan. 

Nem hinném, hogy az általam ismert videófelvételeken elhangzó legjobb beszéd elmondója is azért adott volna hangot aggályainak, mert mondandójával be akarna szállni a politikai pártok versenyébe, netán a jövőben komolyabban politikával kívánna foglalkozni. Nem kizárt persze, de abból a tényből, hogy kamerával rögzítették véleményüket, még nem következik ilyesmi. A jelenség sokkal inkább az állampolgári tudatosság erősödésére utal, valamint arra, hogy olyan emberek is elkezdtek érdeklődni közpolitikai kérdések iránt, akik eddig jobbára távol tartották magukat a politikából.

Egy szóval állampolgári vélemények jelennek meg audiovizuális formában, amelyek nem akarnak többet annál, mint hogy elmondassanak, meghallgattassanak. Ennyi. Nem politikusokról van szó, akik más politikusoknak üzennek, hanem egyszerű választókról, civilekről, akik véleményt nyilvánítanak, hangot adnak aggályaiknak, valamint néhol igyekeznek ironikusan reflektálni arra, hogy az "üzenj Orbán Viktornak" felhívás egy olyan megnyilatkozás létrehozására szólít fel, amely épp egy Orbán Viktornak címzett üzenetként tud majd legkevésbé működni.

Ha egy ilyen üzenetben XY magyar állampolgár, egyetemista azt mondja, hogy aggódik a jogállamiság lerombolásáért vagy bizonyos emberek társadalmi kirekesztése miatt, netán azt találja üzenni a miniszterelnöknek viccesen, hogy „ha a pokolban egy asztalhoz kerülünk, én mindig adok majd önnek a tányéromból”, miért kérünk tőle számon olyasmit, amit nem kellene? Miért ne beszélhetne úgy és olyan témákról, amikről már mások is mondtak nem egy-két dolgot, netán hasonló megfontolásokkal, mint amiket az egykori SZDSZ tűzött a zászlajára. Miért kellene neki valami "újat" üzenni Orbánnak, olyasmit, amiről politikusok eddig még nem beszéltek, és miért baj az, ha olyan szurkálódó mondatokat címez a miniszterelnöknek, amelyeket pl. Bajnai vagy Mesterházy élesben biztosan nem mondana neki - mert ők politikusok.

És végső soron - akár leendő vezetőkről beszélünk, akár nem, bár most jobb, ha az "állampolgároknál" maradunk - miért kellene ezeknek a fiataloknak bármiről is újat mondaniuk, vagy azt akarniuk, hogy az általuk megválasztott politikusok "újat" mondjanak? Azért, mert az, ami "régi", kevésbé jó vagy nem vált be? Esetleg az emberek nem szeretik azt, ami "régi"? Miért baj az, ha valaki olyan értékekért áll ki, amelyeket a rendszerváltást követő időszakban minden politikai erő egyformán fontosnak tartott - még akkor is, ha a hatalmon lévők legfeljebb csak a szavak szintjén mutatták az érdeklődés jelét irányukba? Talán jobb lenne, ha valami olyasmiről beszélnének, amiről eddig még senki? Vagy ha azt hinnék, hogy valami "újat" mondanak, valójában pedig nem? Másfelől pedig mennyire lenne értelmes dolog azoknak a választópolgároknak valami egészen újszerű dologról beszélni, akiket a kádári módszereket idéző rezsicsökkentés vagy a Jobbik és a Fidesz demagóg, populista, múltidéző retorikája képes aktivizálni? Egy szóval olyanoknak, akik egyértelműen azt szeretik, ami "régi".

Érdemes lenne azért ezeken a dolgokon is elgondolkodni.