Az oktatási államtitkárságon valószínűleg nem a dühös egyetemisták, hanem sokkal inkább a legújabb, nyelvoktatást érintő változások miatt volt ekkora csend az elmúlt két-három hétben. Természetesen nem gondoljuk komolyan, hogy az államtitkárság munkatársai, sőt maga az államtitkár asszony is éjt nap alá téve dolgozott, távol az otthon melegétől és a meghitt ünnepektől, hivatali monstrum-épületek rideg falai között, hogy megalkothassák a nyelvoktatás egyetlen és igaz koncepcióját, kőbe vésve a jövő magyar tanulói által kötelezően elsajátítandó nyelveket. Lévén, hogy ez, mint ahogy az már ősszel bebizonyosodott, eleve lehetetlen vállalkozás az oktatási kormányzat számára, és talán néhányan ezt már az államtitkárságnál is belátták, a végső átfogó és egyedül helyes és a dicsőséges jövő felé utat nyitó átszervezés helyett egyelőre csak egy néhány ezer (?) diákot érintő változtatást dolgoztak ki, ráadásul az angol, német, vagy bármelyik élő nyelv helyett most a latint húzták elő, gondolván, hogy abba úgyse lehet majd azért belekötni, mert senki sem beszéli anyanyelveként, mivel holt nyelv, ráadásul "általánosan elterjedt".

Hogy pontosan miről is van szó? A nyolcosztályos gimnáziumok hetedik osztályától kötelezővé tennék a latin nyelvet, amelyet két éven át a "latin örökségünk" nevű tantárgy alapozna meg - írja az eudline.hu. Vajon honnan az ötlet? Elképzelhető, hogy ugyanattól a személytől, aki a németet akarta első nyelvként mindenkinek, és aki korábban azt állította, hogy az angol a kezdeti sikerek miatt azt hiteti el a gyerekekkel, hogy a nyelvtanulás könnyű dolog, és hogy ez így helytelen? És vajon miért pont ezzel az ötlettel állt elő? Talán azért, mert ez az intézkedés kevésbé érint tömegeket, és így elkerüli a figyelmet? Vagy mert - ahogyan azt a kerettanterv kidolgozói állítják - a latin nyelv és kultúra "megalapozza a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést"?

A rómaiak öröksége jelenti a nyugati kultúra alapját. Ez rendben van. De miért kell "nyelvtanulás" címen, ami egyébként minden esetben valamiféle élettel teli, folyamatosan és dinamikusan változónak az elsajátítását jelenti, a holt, a távoli és homályos múltba vesző latint tanulni? Miért jobb az élő mint az élettelen, miért kell inkább grammatika mint nyelv, és miért van szükség mitológiára történelem helyett? Az egész nem más, mint annak a merev, konzervatív, tekintélyelvű, ellentmondást és másságot nem tűrő társadalmi gondolkodásnak a lecsapódása, amelyet az egykori Kádár-rendszerbeli minisztériumi főelőadó asszony képvisel. És semmi köze a modern nyelvoktatáshoz. Újabb kormányzati bullshit, ami a semmittevést és a sikertelenséget igyekszik elfedni. Újabb ökörség.

A másik dolog: ha tényleg ennyi ideje van a nyolcosztályos gimnáziumok diákjainak -  vagy esetleg másoknak, akik számára még felmerülhet a latin és a római kultúra tanulása - , hogy új tantárgyakat is tanuljanak, akkor "latin örökség" helyett tanulhatnának mondjuk a második világháború, Trianon vagy a Kádár-rendszer örökségéről. Megtanulhatnának mondjuk emlékezni,és az emlékezet nyelve ily módon lehetne számukra egy új, eddig még ismeretlen elsajátítandó nyelv, amihez vannak jó tanárok és tananyagok. És biztos, hogy izgalmasabb és hasznosabb lenne, mint a latin.