Mielőtt még az LMP-ről végleg lemondanánk vasárnapi döntése után, érdemes lenne megvizsgálni két idevágó kérdéskört. 1. Vajon a most született döntés végérvényes, visszavonhatatlan, megváltoztathatatlan? És amennyiben nem az, várható-e a közeljövőben újabb döntés? 2. Vajon az Együtt 2014 mozgalom jelenlegi formájában, szervezeti és személyi hátterével alkalmas-e arra, hogy pártok csatlakozhassanak hozzá? És vajon rendelkezik-e mindazokkal az adottságokkal, amelyek ismeretében egy párt, pl. az LMP értelmes és felelős döntést tud hozni a csatlakozás vagy csatlakozási tárgyalások tekintetében?
E két kérdés pedig az LMP most hozott döntése esetében igen szorosan összefügg. Vélhetően olyan határozatról van szó, amely a mozgalom és az LMP-n belüli, illetve a kettejük közötti viták formálódásával változhat. Ami most az LMP és ami most az Együtt 2014, az valószínűleg még nem annyira kompatibilis, amennyire azt egyesek gondolták, így talán kissé elhamarkodott volt a csatlakozási tárgyalások időzítése. Érthető, hogy a mozgalom önmagát a benne résztvevők révén képes úgy definiálni, hogy az számukra elfogadható legyen, így az LMP fontos része annak, hogy a mozgalom az LMP számára elfogadható lehessen. Viszont ha a párt tagságának egy jelentős része ezt ilyen vagy olyan okokból eleve járhatatlan útnak tartja, akkor egyrészt a párton belül még sokat kell vitáznia az ellentétes álláspontot képviselő feleknek, másrészt a mozgalomnak másokkal együtt kell "LMP-kompatibilissá" válnia. Például civilekkel, értelmiségiekkel - ahogyan azt eredetileg tervezték. Mert ugye - Bajnai szerint - mégis csak 25 évre kell megállapodni a legfőbb közös értékekben. És nem az LMP miatt, hanem azért, hogy végre tényleg legyen más a politika.
Vagyis mindenképp egy kétoldalú dologról van szó, egy olyan folyamatról, amelynek jelen pillanatban lehet, hogy nem a "csatlakozási tárgyalás" a legjobb formája. Sokkal inkább kötetlen párbeszédre és mindenféle elköteleződéstől mentes egymáshoz közeledésre lenne szükség. Hol van még az Együtt 2014 attól, hogy parlamenti pártokat integráljon? Előbb a választók, aztán a civilek, aztán a politikusok - mondta Bajnai. Már pedig kétségkívül fontos a sorrend. És hol van még az LMP attól, hogy ne az "igen,de.." és az "egyáltalán nem" legyen a kongresszuson a két alternatíva, hanem mondjuk az "igen,de..." valamely két változata? Egyelőre nagyon távol. És majd ha az Együtt 2014-nek sikerül hozzávetőlegesen pontosan megbecsülhető méretű támogatói bázist, civileket, értelmiségieket maga köré gyűjteni, akik adott esetben a hidat képezhetik az Együtt 2014 és az LMP között, és akik képesek elhitetni a szkeptikus LMP-sekkel is, hogy alkalomadtán akár Bajnaiék alternatívái is lehetnének, továbbá, ha a szkeptikus LMP-sek eljutnának oda, hogy egy esetleges együttműködést volt szocialista kormánytagokkal (is) ne saját személyes kudarcként és önállóságuk, identitásuk feladásaként éljék meg, akkor talán érdemes lenne valamiről tárgyalni, ami több, mint az Orbán-kormány legyőzése a 2014-es választásokon.
Ezeket a kérdéseket mindenképp szem előtt kellene tartanunk ahhoz, hogy világosabban láthassuk, mi is történt az Együtt 2014 és az LMP között az elmúlt 1-2 hétben. A választóknak nem hibáztatni, hanem segíteni kellene a feleket. Az LMP-t azért, mert jelenlegi helyzetük tarthatatlan, az Együtt 2014-et pedig azért, mert a vasárnapi döntéssel egy fontos szövetséges mondott nemet, aki ráadásul az "első meghívott", tehát szimbolikus jelentőséggel is bír a mozgalom számára. Így világos, hogy a most kialakult helyzet nem megváltoztathatatlan, sőt, változni fog, viszont most még talán nem "csatlakozásról", "tárgyalásról", "feltételekről" kellene beszélni.
Az Együtt 2014 szervezeti jellegét eddig csak szimbolikus aktusokban (közös szereplések, alapvetések lefektetése, közös aláírás, stb.) érhettük tetten; a valódi szervezetépítés közel sem ilyen egyszerű. Az LMP viszont - akármennyire is "természetes szövetségese" mondjuk a Millának - mégis csak egy kézzel fogható, meghatározott intézményes formában működő szervezet, egy párt, amely ráadásul a parlamentben önálló képviselőcsoporttal rendelkezik. Egy ilyen szervezeten pedig nem lehet egyik pillanatról a másikra keresztülnyomni egy olyan akaratot, amely ma még - úgy látszik - nincs is többségben. Nem is biztos, hogy érdemes. Valószínűleg a Bajnai által felállított sorrend sem véletlen. Persze nem törvényszerű. De van jelentősége.
Persze legfontosabb a párbeszéd és a jól időzített lépések. Ha az Együtt 2014 nem tud eleget tenni ennek, és adott esetben pártok, szervezetek szakadnak szét miatta, akkor léte teljesen értelmetlenné válik, hiszen célja a szervezetek egyesítése, nem pedig azok szétszakítása lenne. Már pedig ha nem sikerül az LMP egyik felét bevinni a mozgalomba, és ez egy másik esetben más szervezetekkel is megismétlődik, akkor az Együtt 2014 értelmét veszti. Így hát nemcsak a csatlakozóknak, hanem a mozgalomnak is komoly a tét. Remélhetőleg ezt a Bajnai-Juhász-Kónya trió is belátja.
