Jeszenszky Géza két hete felfedezett ominózus mondatai még mindig nagy port kavarnak; továbbra is születnek újabb cikkek, írások az oslói magyar nagykövetről és az általa írt egyetemi jegyzet bizonyos mondatairól. Egyértelmű, hogy a társadalom megosztott abban a tekintetben, hogy lehet-e néha nyíltan vagy kevésbé nyíltan egy kicsit cigányozni (esetleg zsidózni, stb.) vagy sem. Mi sem jelzi ezt jobban, hogy míg egyesek a botrány kirobbanása óta folyamatosan a romákat kirekesztő és megbélyegző szavak miatt aggodalmaskodnak - mintha egyébként nem lennének kirekesztve és megbélyegezve - és Jeszenszky távozását követelik, addig mások félreértésről - mit lehet ezeken a mondatokon (nem) félreérteni? -, vérvádról - ezt már inkább félre lehet érteni - és ideológiai vakságról beszélnek. Gondolom, ez nem ugyanaz a vakság, aminek allegórikus figurája Kerényi Imre lehetne. Mint ahogy nyilván a félreértés sem ugyanaz, mint ha egyes jobboldali újságok cikkszerzői és szerkesztői félreértik, esetleg nem értik a vérvád fogalmát. 

Az ilyenfajta homályos beszéd rendkívül veszélyes. Akár a Heti Válaszban, akár egy egyetemi jegyzetben, akár a Professzorok Batthyányi Körének közleményében. Az utóbbi kettő esetében ráadásul a szerzők professzorok, egyetemi oktatók, akik a jövő generációi számára tartanak előadásokat, írnak tankönyveket, könyveket, tehát úgy gondolhatnánk, kellő tudással és bölcsességgel, felfogóképességgel és megfontoltsággal rendelkeznek ahhoz, hogy egy általuk fontosnak tartott kérdésben oly módon nyilatkozzanak, hogy azzal ne ébresszék a közönségben e tulajdonságok hiányának a gyanúját. Már pedig Jeszenszki jegyzete vagy a PBK nyilatkozata nemcsak gyanút ébreszt e tekintetben, hanem egyértelműen bizonyítja a felsorolt erények hiányát. 

Vegyük először a jegyzetet: tegyük fel, Jeszenszki tényleg nem akart cigányozni, legfeljebb egy kicsit. De hát hogy nem vette észre akkor, hogy benne maradt a szövegben egy olyan mondat, ami nagyon súlyos tényeket állít, ráadásul bizonyítás nélkül. Talán nem is ő írta? Ebbe most ne menjünk bele, ez Schmitt Pál szakterülete. De hát akkor miért nem szúrt be legalább egy lábjegyzetet egy akármilyen szakirodalommal, ami legalább eltereli a figyelmet a bizonyítatlanságról vagy bizonyíthatatlanságról? (Mert azért itt már eleve felmerül annak a kérdése is, hogy egyáltalán mennyire lehet egy ilyen állítás értelmes és tudományos.) Van egy pár lehetséges válasz: vagy egyáltalán nem is akarta alátámasztani, mert eleve nem tulajdonított akkora jelentőséget ennek a munkának, amit legfeljebb csak diákok olvasnak, akik a vizsga után két nappal úgyis elfelejtik az egészet. Ennyire érdektelen lett volna számára, hogy mit tanul a jegyzetből a jövő generációja?  Vagy ha nem vonjuk kétségbe a lelkiismeretes munkát, akkor szinte száz százalék, hogy vagy tudatosan vagy pedig freudi elszólásként, tudattalan előfeltevéseinek, előítéleteinek, vágyainak engedelmeskedve nem lábjegyzetezte ezt az "általános igazságot".

A PBK nyilatkoza pedig azért súlyos, mert lényegében megerősíti a jegyzet állításait. Egyrészt alátámasztja annak "általános érvényét", melynek során fontos szerepet tölt be a közhely egy másik, részben ide kapcsolódó természettudományos, genetikai általánossággal történő felvezetése, másrészt nem kívánja eloszlatni az állítás tudományos bizonyításával és bizonyíthatóságával kapcsolatos aggályokat. Egyszerűen megjegyzi, hogy ezek dokumentált tények. Vagyis vannak ilyen esetek. De az állítás tudományos megalapozottságát, a dokumentált tények mérvadó elemzéseit nem említi. Mindenesetre jól hangzik, hogy ezek a "tények" vagy a szerintük részben ezekkel összefüggő "hátrányos helyzet" sokba kerül az adófizetőknek. Többe, mint a Békement vagy Kerényi Imre. 

Professzorok ilyenfajta megnyulvánulásait olvasva igazán nem lehet okunk jókedvre. Tényleg ilyen szinten hülyének nézik a hallgatókat vagy a közönséget, hogy ilyen ostobaságokat képesek leírni? Vagy netán annyira szűk látókörűek lennének, hogy nem képesek számolni kijelentéseik következményeivel? Esetleg szándékosan áldozzák fel a tudományos és politikailag korrekt megszólalást saját népszerűségük vagy pillanatnyi céljaik érdekében? És végül: miért kell tudósoknak ilyen nyíltan lándzsát törni bizonyos ideológiák vagy ideológiákat nyíltan magukénak valló emberek mellett, lemondva a tudományosság legcsekélyebb igényéről is?