Úgy tűnik, Hoffmann Rózsát nem hagyja nyugodni a nyelvoktatás kérdése. Nem is csoda, hiszen a téma továbbra is rendkívül aktuális, így alig tíz napon belül immár a második fontos javaslattal áll elő az államtitkárság. Míg jó egy héttel ezelőtt azt fontolgattak, hogy két idegen nyelvet tennének kötelezővé a diákok számára, egészen pontosan a németet és az angolt - szigorúan ebben a sorrendben -, addig most a nyelvvizsgák rendszerén kívánnak egy kisebb módositást végrehajtani.

Azt eddig is láthattuk, hogy az államtitkárság olyan fontos szerepet tulajdonít a nyelvtanulásnak, hogy a közoktatásban mindenki számára két nyelvet tenne kötelezővé, ráadasul - ha rajta múlna - akkor ez a kettő csakis a német és az angol lenne. A német elsősege mellet - ezt az ötletet végül visszavonták - azzal érveltek, hogy egy "bonyolultabb nyelv" elsajátítasa megkönnyíti majd a további nyelvek tanulását - gondolom azoknak a diákoknak, akik a német és az angol nyelv megfelelő ismerete után a többi gimnáziumi vagy egyetemi tantárgy, esetleg később munka mellett szeretnének megismerni egy harmadik idegennyelvet is. Nem kérdés - és ezt másokkal együtt mi is megírtuk -, hogy a koncepció eleve átgondolatlan, viszont a mostani, nyelvvizsgarendszert érintő változtatások még az eddigi homályos elképzeléseknek is ellentmondanak, ráadásul megerősítik eddigi vélekedéseinket az államtitkárság kimondatlan szándékairól és céljairól, továbbá szakmai hozzáértéséről. 

A legújabb elképzelés szerint - írja az eduline.hu - lenne egy az alapfokúnal is alacsonyabb szintű állami nyelvvizsga azok számára, akiknek még az alapfokúra sincs esély. Ez az ötlet legfeljebb annak a korábbi szándékuknak felel meg, hogy erősíteni kell a kimeneti oldalt, tehát, hogy mindenki vizsgázzon (le), de semmivel sem járul hozzá a nyelvtanulás hatékonyabbá tételéhez. A vizsga nyilvánvalóan azért kell, hogy ott is tudjanak eredményt felmutatni, ahol nincs: kizárólag a statisztikák javítgatására irányul, amivel nyilvánvalóan nem lesz több használható nyelvtudással rendelkező diák. Kicsit arra hasonlít ez, mint amikor a gazdasági kormányzat a számok és a számítási módszertan manipulálásával (pl. az államadósság kapcsán) kívánja bizonyítani sikereit. És az csak az egyik dolog, hogy statisztikai kérdésként, egy kedvezőtlen adatként tekintenek a hiányzó nyelvtudásra, de emellett még csak leplezni sem próbálják, hogy az épülő rendszerben az egyenlőtlenséget és a minőségitől távol álló nyelvoktatást erősítik. A tervezet ugyanis csak a szakiskolákra vonatkozna, amelyek diákjai számára már csak az általános iskola végére megszerzendő A2 szint fenntartása a cél. De hol marad a mindenki számára kötelező második idegennyelv, és hol van a középiskola végére elerendö B2 szint (ami szakiskola, vagyis rövidebb képzési idő esetén is lehetne azért legalább B1)? Gondolom, a két nyelv csak a gimnáziumban (és esetleg a szakközépiskolában) tanuló diákok számára lesz kötelező, és csak számukra lehet egyáltalán cél az, hogy négy év alatt, heti 30-35 órában, tiz másik párhuzamosan teljesítendő tantárgy mellett eljussanak első idegennyelvből A2-ből B2-be, második nyelvből pedig valamilyen elfogadható (pl. most akkor A2?) szintre. Ennek feltételeiről és konkrét lehetőségeiről ezidáig nem sok mindent hallhattunk, bár most már ott lesz a tankerületi felügyelő, aki majd az állásuk elvesztésével fenyegeti az egyetlen központi hivatalnak alárendelt pedagógusokat, ha azok nem tudják hozni a központilag elvárt eredményt. A szakiskoláknál annyiban más a helyzet, hogy ott a kötelezően hozandó eredményeken túl kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a diákok nyelvtanulásának, így csak "szinten tartanának" az addig megszerzett tudást - már ha egyáltalán van ilyen tudás. Az új nyelvvizsgát bevezetni akarók vélhetően abból indulnak ki, hogy egyrészt felesleges, másrészt eleve lehetetlen őket többre megtanítani. E lépéssel nyíltan beismerik, hogy az általuk létrehozott oktatási rendszernek sem szándéka, sem pedig képessége nincs az alacsonyabb iskolát végzők nyelvoktatását érintő kérdések, problémák megoldására.

Egy másik fontos dolog a kérdés kapcsán pedig az, hogy mi értelme van egy újabb állami nyelvvizsgatípusnak, jobb lesz-e az állami nyelvvizsagrendszer ezáltal? Azzal, hogy a meglévő alap-, közép- és felsőfok helyett létrehozunk egy újabb, mondjuk "belépő" szintet, nem változik érdemben a rendszer. (Mellesleg ennyi erővel leszállíthatnák az alapfok szintjét, így elkerülhetnénk a felesleges negyedik szintet). Mi még mindig háromszintes, lexikális tudáson és fordítási kézségen alapuló nyelvvizsgarendszert erőltetünk, amikor Európa hatszintes és kommunikációközpontú, gyakorlati tudást számonkérő vizsgákat akar. Miért kell akkor ragaszkodni az ezeréves vizsgarendszerhez, ami különben is olyan korban alakult ki, amikor még szinte senki sem nyelvvizsgázott? Ma, amikor meg mindenki közepfokút akar, mert kell, hogy akarja, a vizsgázók telcben gondolkodnak (ez most nem reklám). Nyilván nem ez a legnívósabb, de ha ennél lényegesebben olcsóbban színvonalasabb, ám a felesleges nehézségeket mellőző nyelvvizsgákat kínalna az állam, gyors ügyintézést és javítási határidőket ígérve, akkor az akár még versenyképes is lehetne. Szóval legyen nálunk is hat szint és a nemzetközi vizsgákhoz hasonló feladatsor, és mindenki döntse el maga, a családjával, tanárával, stb., közösen, hogy tudásának, helyzetének és az adott céljainak megfelelően A2 vagy mondjuk B1 szintű vizsgára megy el.

Az oktatási államtitkárság elképzelése viszont egyáltalán nem ebbe az irányba mutat. Ha összegezzük az elmúlt másfél év nyelvoktatással kapcsolatos kijelentéseit, akkor azt mondhatjuk, hogy nagyjából minden marad a régiben, és a jelenlegi helyzet legfeljebb egy hajszállal lesz más a kívülálló számára, ráadásul nem oldja meg a fennálló problémákat. Az oktatási rendszer szereplőinek viszont egészen biztosan új terheket jelentenek majd az intézkedések: a kikényszerített nyelvvizsgázást és a felülről érkező nyomást mind a tanárok, mind pedig a diákok és a szülők meg fogják majd szenvedni. Sokan lesznek majd, akik elhullanak "a hosszu harc alatt". Nemcsak a gyengék és a felkészületlenek, hanem az erősek is. Gondoljunk bele: mindenkit ott hátraltat a rendszer, ahol csak tud. A gyengébb iskolákbol érkezők, a szerényebb anyagi helyzetben élők és a tanulni nem akarók továbbra sem fognak valódi nyelvtudást szerezni, akik pedig tehetősebbek, jobb iskolába járnak és eleve jobb nyelvtudással rendelkeznek, továbbra is csak felesleges stresszel, anyagi kiadásokkal es kerülőutakon juthatnak el a nyelvvizsgához. Azoknak a 12-14 éveseknek például, akik közép- vagy felsőfokú nyelvtudással rendelkeznek, nem lehet megoldás a Junior (A2 szintű) nyelvvizsga. Többek között erre is meg kellene találnia a választ az állami nyelvvizsgáztatásnak és természetesen a "felnőtteknek való témákról" már magyarul is csak nehezen gondolkodó és beszélő kamaszokat képző alapfokú oktatásnak. Az alapfokúnál alapfokúbb állami nyelvvizsga bevezetését pedig talán nem kellene erőltetni.